Paramotorozás a lánybúcsún

A húgom, Nóri és a barátnői rajonganak az extrémebb sportokért. Hihetetlen bagázs, rendszeresen járnak raftingolni, evezni, de már túl vannak a bungee jumping-on is. Egy évben általában egyszer-kétszer mennek el közösen nyaralni, mindig valamilyen sportprogram köré szervezik az egészet.

Nórinak nemrég megkérték a kezét. A barátjával, Balázzsal lassan 5 éve vannak együtt. Szerintem épp itt volt a lánykérés ideje. Az esküvő időpontját is kitűzték, augusztus végi dátum van tervben.

Örülök a hírnek, mert kedvelem Balázst, és úgy látom, hogy nagyon jó bánik a húgommal.

Persze a bejelentésük óta Nóri barátnői felváltva környékeznek meg telefonon, a lánybúcsú szervezésével kapcsolatban. Mindegyikük segíteni akar, és igazából, ha nem lennének vagy 10-en, és nem jutna minden napra minimum 2-3 telefon, akkor még örülnék is a dolognak, mert nem nagyon van ötletem, hogyan is szervezzem meg az estét.

Az egyetlen, amit tudok, az az, hogy a lánybúcsú kellékeit honnan fogom megrendelni.

Persze ezt sem saját kútfőből ötlöttem ki. A munkahelyemen nagyon jóban vagyok a rendezvényszervezővel, Klárival. Általában együtt szoktunk ebédelni. Meséltem neki az egyik ilyen alkalommal, hogy én vagyok a felelős a lánybúcsú megszervezéséért, és rögtön ajánlott egy honlapot, ahol meg tudom rendelni a kellékeket. Azt mondta, ha kell valami a céges bulikra, ő is innen szokott vásárolni, neki nagyon bevált.

Meg is néztem aztán otthon a honlapot, amit Klári mutatott ebédnél. Miközben a viccesebbnél viccesebb kellékeket böngésztem, szöget ütött a fejemben, hogy hiszen még nem is tudom pontosan, milyen programot tervezek a lánybúcsúra.

Aztán szöget ütött a fejemben Nóri egyik barátnőjének, Áginak a telefonhívása. A nő azt magyarázta, hogy a húgom már egy ideje ki akarja próbálni a paramotorozást. Most majd férjhez megy, aztán hamarosan biztos szül egy-két kölyköt, és akkor jó darabig nem lesz lehetősége ilyesmiket csinálni.

Bár én Nórival nem a sportokról szoktam dumálni, mivel ebben a témában egyáltalán nem egyezik az ízlésünk, inkább kerüljük. Most mégis úgy gondoltam, hogy igaza lehet a barátnőjének.

Gyorsan fölhívtam az egyik közeli helyet, ahol paramotorozást hirdettek, és megkérdeztem lefoglalhatom-e a pályát egy délutánra. Mikor megtudták, hogy lánybúcsú lesz, eléggé meglepődtek. Ők is inkább a sportos huszonéves fiúkhoz és férfiakhoz vannak szokva.

Mindenesetre el tudták intézni nekem a dolgot.

Ezek után már össze tudtam állítani a lánybúcsú kellékeinek listáját.

Az ajánlott honlapon az összes dolgot megtaláltam. A héliumos lufin még gondolkodom, csak az a bajom vele, hogy, ha elengedjük a természetben, azzal nagyon károsítjuk, nem beszélve arról, mekkora veszélyt jelent egy ilyen zsinegen lógó műanyag darab az állatvilágra.

Szóval azt hiszem, a héliumos lufit kihagyom a beszerzendő kellékek listájáról. Így legalább marad valamilyen extra meglepetés a tarsolyomban későbbre, akár az esküvőre, vagy más bulikra.

Miután összeállítottam a rendelésem, a biztonság kedvéért azért áthívtam Ágit. Az ő ötlete volt a paramotorozás. Gondoltam, röviden vázolom neki, hogy terveztem a lánybúcsú programját, az a legjobb, ha ő is áldását adja rá, akkor biztosan tetszeni fog a dolog Nórinak is.

Szóval egyik este átjött, teáztunk, beszélgettünk, vázoltam neki a programtervet.

Gondoltam, a délutánt, ha jó idő lesz, a paramotor pályán töltjük, viszek egy nagy adag piknik felszerelést, meg néhány lánybúcsúra utaló dekorációt, és földíszítjük a helyet. Ági rögtön mondta, hogy ez jó ötlet, de ne én vállaljam a kaját, hanem mondjam meg a résztvevőknek, hogy mindenki hozzon valamit, lehetőleg saját készítésűt. Ez az ötlet máris tetszett, kreatív, interaktív, és még a kajával sem kell foglalkoznom!

Aztán délutánra már a városba, Nóri kedvenc helyére foglaltam le egy asztalt.

Mondtam Áginak, hogy néhány vicces feladatot kéne adnunk Nórinak a nap folyamán, amiket teljesítenie kell. Ezért is választottunk neki megkülönböztetésű jelzésként egy kis fátylat is, koronával.

Az este végére összeállt a lánybúcsú kellékek végleges listája, a hangulatunk pedig nagyon emelkedetté vált, egy ideje már azon nevetgéltünk, milyen feladatok elé tudnánk állítani Nórit.

Mivel közben jól elment az idő, azt beszéltük meg, hogy a szervezést berekesztjük, de a napokban folytatjuk.

Nem is tudtam, hogy ez az Ági ilyen jófej, megmondom őszintén, eddig nem igazán érdekeltek a húgom barátnői, de igazából szerencséje van, ha az összes hasonlít Ágihoz.