Paramotorról kétkerekű motorra

A hobbim a paramotorral való repülés. Amikor megemlítem valakinek, általában egy döbbent „Micsoda?” a reakció. Sajnos sokan nem tudják a mai napig, hogy mi ez, de most elmagyarázom: siklóernyőzés egy hátra szerelt motorral (azaz paramotorral). Ez a szenvedélyem, amikor csak időm engedi, élek ennek a kedvtelésemnek. Már jó rég óta csinálom, tökéletesen az életem része, mint a hobbim. Olyan, mint másnak a röplabdázás vagy a foci. Engem ez kapcsol ki. Sok mindent köszönhetek ennek a sportnak, többek között a szerelmet is, a páromat is egy ilyen repülés alkalmával ismertem meg évekkel ezelőtt. Azóta már össze is házasodtunk, és együtt űzzük ezt az izgalmas tevékenységet. Szuper, hogy a legfurcsábbnak mondható része az életemnek az egyik legerősebb közös pontunk.

Azonban életem szerelme nemrég előállt egy új ötlettel. Fejébe vette, hogy a motorozást beépítené a hétköznapjaiba is egy kétkerekű járgány szerepében. Nem is kell mondanom szerintem, hogy először égnek állt a hajam az ötlettől, hiszen a paramotorozás merőben különbözik a sima motorozástól. És szerintem a sima motor még veszélyesebb. De ő kötötte ez ebet a karóhoz, hogy ő pedig minden áron motorozni akar, és fog is, ha törik, ha szakad. Győzködött, hogy ellenkezés helyett inkább vágjak bele én is vele együtt, és majd ketten 2-2 keréken járjuk az országot és a világot, és az majd milyen csuda jó lesz. Kezdetben húztam a számat, de minél többet néztem utána, annál inkább megjött hozzá a kedvem. Tényleg hihetetlenül izgalmasnak tűnt, így pár hét noszogatás után beadtam a derekamat, és elkezdtük együtt a motoros sulit. Nem volt nehéz, mindketten elsőre átmentünk. A neheze azonban ezután kezdődött.

Mivel mindketten letettük a jogsit, így mindketten szerettünk volna saját motort. Ez pedig ugye nem kis kiadás, de ebben is szerencsénk volt, egy szalonból használt ugyan, de nagyon jó állapotban lévő és olcsó mocikat tudtunk venni. Az enyém gyönyörű, fekete és piros, a páromé, Eleméré pedig kék-fekete. Imádjuk őket.

Miután megvettük a járgányokat, már csak a felszerelés beszerzése volt hátra. Ez jelentette a legnagyobb kihívást nekünk. Rengeteg féle tippet és tanácsot kaptunk, hogy hol érdemes venni motoros nadrágot, dzsekit, bukósisakot és a többit, de valahogy egyik sem volt az igazi, amit megnéztünk. Végül az egyik ilyen motoros témájú oldalon láttam, hogy sokan említik a Sixgear márkát, mert jó minőségű, jó árú és kifejezetten szép cuccokat árulnak.

Meg is néztük a honlapjukat, és tetszett, amit láttunk. Mint kiderült, hogy ez egy magyar cég, akik maguk tervezik és varrják a termékeiket, itt Magyarországon. Még a gyártási folyamatokról is vannak képek, és van egy olyan lehetőség is, hogy a vásárlók beküldik az észrevételeiket, tanácsaikat, hogy segítsék ezzel a gyártó dolgát, hogy minél praktikusabb és jobb darabokat készíthessenek. Nagyon tetszik ez a hozzáállás.

Ezen kívül elképesztően színes a kínálat, csak ámultunk és bámultunk Elcóval a válogatás közben. Tök jó, hogy a legkülönfélébb stílusú ruhák találhatóak meg egy helyen, így mindenki találhat kedvére valót. Ami külön szimpatikus, hogy a női cuccok kifejezetten nőiesek és szépek, így nem érzem azt bennük, hogy egy zsák lenne a testemen. Mert végül is innen rendeltük meg a felszerelésünket, és nem bántuk meg. Nem utolsó szempont pedig, hogy nagyon jó árat fizettünk a holmikért. Ugyan a neten láttunk ennél olcsóbb termékeket is, de ár-érték arányban messze ez a legkedvezőbb, ugyanis prémium minőséget kaptunk a pénzünkért. Egyszerűen látszik a ruhákon az, hogy nagy odafigyeléssel készítették őket. Nem mellesleg iszonyat kényelmesek is, én a dzsekimet szoktam simán a hétköznapokban is használni, ugyanis olyan jól néz ki, hogy elsőre senki nem mondja meg, hogy ez nem egy sima, mezei kabát. Egyszerűen imádjuk.

Mióta megjöttek a cuccaink, le se lehet minket robbantani a motorról. Hétvégente mindig elmotorozunk valami közeli városba kirándulni, vagy csak megyünk egy nagyobb kört a vasparipáinkkal. Egyszerűen megunhatatlan, és nagyon örülök, hogy Elcónak sikerült rábeszélnie.